Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Éheznek, dideregnek

2015.03.21

Hazánkban egyes becslések szerint mintegy harmincezer főre tehető a hajléktalanok létszáma. Már több mint tíz százalékuk nő. Jelentős részük különböző családi problémák miatt került utcára. Sokan közülük hajléktalanszálláson laknak már évek óta, de rengetegen élnek a tereken, utcákon, erdőkben is. A hideg beálltával fokozottan romlik helyzetük, sokan egyszerűen megfagynak, másokat közvetetten, valamely krónikus betegség által ragadja el a halál.

 

A hajléktalanok száma szembeszökően évről-évre nő, pedig szinte minden évben hallani valamiféle programról, mely megoldást keres helyzetükre.  Telente még több hajléktalannal találkozunk, mert lehúzódnak a városba a környező erdőkből. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Széll Kálmán téri melegedőjében hétfőtől szombatig reggel 7 órától délután 3 óráig zsíros kenyérrel és forró teával várják a betérőket, naponta így kb. 500 fő részére tudják elviselhetőbbé tenni a mínuszokat. Néha előfordul, hogy gyümölccsel, tejjel, vagy akár süteménnyel is tudják bővíteni a kínálatot. A rászorulóknak cipőt, ruhát, takarót, gyógyszert is osztanak, de fontos az is, hogy információt adnak, illetve segítenek a hivatalos ügyek intézésében a hozzájuk fordulóknak. A Szeretetszolgálat az önkéntesek részvételére is számít, akik között meglepően sok fiatal van. Sokunknak tele van a szekrénye már nem divatos, megunt, kinőtt vagy kihízott ruhával. Nem kell mást tennünk, mint elvinnünk a harmadik kerületben lévő Miklós utca 32. szám alá, ahol reggel nyolctól este nyolcig bármely nap átveszik. A kizárólag önkéntesekből álló ruhaosztó csoport a beérkezett ruhaneműket átválogatja, szortírozza. A ruhaosztás ugyanitt történik, két időpontban. Minden kedden 15 és 17 óra között az I., II., III., és XII. kerületi nyugdíjasok részére, szerdánként pedig 15 és 17 óra között a beutalóval rendelkező  I., II., III., és XII. kerületi rászorulók, hajléktalanok számára.

A hajléktalan létből csak elvétve van visszaút. A lakáshoz jutás és a normális élet elérése számukra jelenleg szinte lehetetlen. Egyesek szerint a legtökéletesebb megoldás a szociális bérlakás program lenne, mert a jelenlegi helyzetben gyakori a visszaesés. Azok ugyanis, akik leszoknak az alkoholról, esetleg munkához jutnak, és albérletet is sikerül szerezniük, még mindig létminimumon tengődnek. Elég egy apró pénzügyi probléma vagy egy kis megingás, és újra elveszítenek mindent, megint az utcán találják magukat. A megszorító intézkedések ezt a társadalmi réteget érintik a legsúlyosabban, hiszen az alap élelmiszerek drágulása számukra az éhezést jelentheti. Szerencsére több olyan szervezet, egyház van, mely szintén feladatának érzi a segítségnyújtást, s népkonyhát működtet, illetve fedelet biztosít részükre.                                                                                     

Iváncsik Edda