Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szemlő-hegyen fellélegezhetnek a betegek. Testet-lelket gyógyít a barlangterápia

2015.03.21

Itt nem kell a betegeknek órákig pokrócba csavarva üldögélniük. Mindenki nyugodtan sétálgathat, sőt kifejezetten ajánlott a mozgás, hogy a jótékony hatású levegőt minél mélyebben belélegezzük. A gyerekek kedvükre szaladgálhatnak, a vasrácsokkal kialakított „dühöngőben” pedig focizni is lehet. A kicsik számára igazi nagy kaland a barlangterápia.

 

A másfél éves Domonkos most először jár itt. Nem szívesen veszi fel a sapkáját, ám odalent szüksége lesz rá, hiszen a barlangban télen-nyáron 12-13 fok a hőmérséklet. Végül győz a szelíd erőszak, és vezetőnk, Kósa Brigitta barlangterapeuta kinyitja a bejárati üvegajtót. Először nyirkos pinceszagot érezni, ahogy lefelé haladunk a rámpákon. A levegő is kissé hűvösnek tűnik. Majd megérkezünk ahhoz a vasajtóhoz, amely mögött már valóban a barlang kezdődik, és kristálytiszta levegőt lélegezhetünk be. Keskeny betonútra lépünk, melyet a kétoldalt elhelyezett lámpák világítanak meg. Domi persze a kocsijában ülve teljesíti a távot. 

 

– Ez a terápiás világítás – magyarázza Brigi. – Egy kissé gyengébb, mint az idegenforgalmi, de a célnak tökéletesen megfelel. Így is gyönyörködhetünk a különféle alakú kőzetekben. Mivel a terület egykor melegvizes barlang volt, ezért cseppkövek alig találhatóak benne. De láthatunk úgynevezett borsó- és karfiolkőzeteket, amelyek szintén nagyon szépek. Aki zseblámpát hoz, az megvizsgálhatja például az anyósnyelvet, bár néhány látogató inkább szőlőfürtre asszociál a mennyezetről lecsüngő érdes felületű kőtömb láttán.  Ha pedig tovább megyünk, találkozhatunk a „barlangi medvével”, amely épp abban a teremben látható, ahol a tornát tartjuk.

 

Ez a terem valóban különleges hangulatú. A medve alakú kő mögött újabb járatok nyílnak, s a háttérből szűrődő fény élettel tölti meg a mozdulatlan kőállatot. Aki itt végzi a légzésjavító gyakorlatokat, annak nem csupán teste újul meg. Persze a tréner feladata nem mindig könnyű, hiszen a legkülönfélébb korosztályú és állapotú páciensek járnak ide.

 

- A gyerekek sokszor bújócskáznak errefelé. Bekukucskálnak a medve mögött, zseblámpákkal világítanak – folytatja Brigi. Még a kisebbeket is felsegítik a szülők, hogy a maci mögé nézhessenek. Nagyon szeretik a barlangot, de azért némi leleményességet igényel, hogy elszórakoztassuk őket. A kúra ugyanis három hétig tart, és ezalatt minden nap kell jönniük, hogy egy órát a barlangban tartózkodjanak. Ezért aztán van olyan rész, ahol focizhatnak, míg máshol rajzolhatnak kövekkel a járdára. Persze ezek a művek nem az örökkévalóságnak szólnak, rendszeresen lemossuk őket vízzel.

 

Nem kell sokat mennünk, és máris a kb. ötven méterrel felénk magasodó kürtőnél találjuk magunkat. Ez hát a híres „dühöngő”, ahol épp két fiatalember rúgja a labdát. Úgy tízéves formák lehetnek, és láthatóan remekül szórakoznak.

 

- Ide eredetileg liftet terveztek, amely a kiszolgáló épületbe szállította volna a betegeket – mondja vezetőnk. – Az elgondolás azonban nem valósult meg, így maradt a kürtő a gyerekek nagy örömére. Itt mindent vasrács borít, körbe a falak mentén, és a lábunk alatt is, úgy hogy nem eshet kár a barlangban. A múltkor, amikor a kis betegek elmentek én is kipróbáltam a dühöngőt. Kíváncsi voltam, mit élveznek abban, hogy itt rugdossák a labdát. Nos, valóban óriási élmény, ahogy csattog, durrog körülöttünk minden a visszhang miatt.

 

- És meg lehet dönteni a magassági rekordokat – teszi hozzá a fiúk apukája, majd olyan magasra dobja a labdát, hogy már szinte nem is látjuk.

 

Miközben tovább haladunk, Brigitta elmondja, hogy a gyerekeknek pszichésen is jót tesz a barlangterápia. Hiszen akik ide eljutnak, azokat az iskolában gyakran betegnek és csökkent értékűnek tartják. Amikor azonban mesélni kezdenek a barlangbeli élményeikről, nyomban az érdeklődés középpontjába kerülnek. Ez önbizalmat ad nekik, és a személyiségük is pozitívan változik. A terapeuták ugyanis jó pár gyereket láttak már felcseperedni. Néhányan kinövik a betegséget, mások az állapotfenntartás miatt vissza-visszatérnek. Azt azonban megfigyelték, hogy főleg az óvodás illetve az idősebb korosztály tagjai közül kerül ki az ide járó betegek többsége. A középkorúaknak egyáltalán nincs idejük önmagukra. Sőt, manapság még egy iskolás napirendjébe is nehezen illeszthető be az egy-másfél órás terápia. A leggyakoribb látogató az anyuka-kisgyerek páros. A szülő általában a gyerek miatt jön el. Csakhogy időnként kiderül, ő maga sokkal betegebb. Így megesik, hogy a gyermeknek már nincs is szüksége a terápiára, míg a mama éveken át visszatérő vendég lesz.

 A barlang legmélyebb pontjához közeledve elbúcsúzunk a kocsijában békésen alvó Domonkostól. Ide már csak lépcsők vezetnek lefelé. A terem hatvan méter mélyen található, de a szintkülönbséget nem érzékeljük. Valójában a hegy magasodik felénk. Így visszafelé sem lesz megterhelő az út. Hamar ki is jutunk a felszínre, ahol a rendelőben már vár ránk Laczkovics doktornő. A főorvosnő először  elmagyarázza, hogy miért van szükség az előjegyzéses rendszerre.

 

- Azért fogadjuk így a betegeket, mert a napi létszám maximálva van. A barlangi levegő ugyanis tiszta, szennyeződés- és allergénmentesnek tekinthető. Erre a tisztaságra azonban nagyon kell ügyelnünk. A magas páratartalom jó aerosolt biztosít. A tíz mikron alatti aerosol lejut egészen a tüdőhólyagokig, ezért fontosak a rendszeres mikrobiológiai mérések. Magát a terápiát is több éves vizsgálat előzte meg, melyet a barlangászok végeztek, egészen pontosan 1986 óta. De ma is rendszeresen ellenőrizzük a barlang levegőjének és padozatának mikrobiológiai összetevőit és a csepegő vízét is. Így a sziklán átszűrődő vízből sem kerülhet kórokozó a barlang belsejébe. Odalent a különleges klíma és páratartalomnak köszönhetően a betegek egymást sem tudják megfertőzni. Figyelmeztetjük is őket, hogy inkább csak lent beszélgessenek. Szobahőmérsékleten ugyanis a kórokozókat könnyen átadhatjuk egymásnak. A terápia lényege abból áll, hogy a gyógyítást erre a tiszta levegőjű, természetes terem-aerosol kezelésre alapozzuk. A betegek különféle légúti tünetekkel érkeznek ide. Ismétlődő köhögéssel, gyakran visszatérő náthás panaszokkal, s gyakorta nem is tudjuk megállapítani a tünetek okait. Lehet, hogy egészen egyszerűen valamilyen környezeti ártalom húzódik meg a háttérben. Először általában a hörghurut rendeződik. Azt is mondhatjuk, hogy a barlang a legjobb köptető, hiszen a hörgők tisztulását elősegítő váladéktermelődést indítja meg. Majd az orrmelléküregek is kitisztulnak. A leggyorsabb, leglátványosabb gyógyulás általában az influenzák után visszamaradó száraz ingerköhögés esetében mutatkozik meg. Ezek a panaszok rendszerint három héten belül megszűnnek. Természetesen a kúra ideje alatt minden nap jönni kell.

                                                                                              Iváncsik Edda